Összes idézet

Atton *haldokolva*: Élsz… megmentettelek?
Exile: Sh… Sok vért vesztettél.
Atton: A szemed… ennyire durva? Mindig ilyen voltam… csak már a külsőm is mutatja. Igazából vártam ezt… de nem így. Így cserben hagytalak. Meg kellett volna mentenem téged…
Exile: Megtetted. Bátran küzdöttél.
Atton: Már belefáradtam az életbe, egyébként is. Túl sok volt a halál. De ezt persze sosem mondtam el. Hazudtam.
Exile: Nem kellett elmondanod. Tudom.
Atton: Nem akarom, hogy így láss. Nem akarok előtted meghalni. Ezt nem bírom elviselni…
Exile: Végig itt leszek.
Atton: Szerettelek attól a pillanattól, hogy először megláttalak. Azt hittem, egy álom vagy. És mindent komolyan gondoltam. Próbáltam elviccelni… de nem volt vicces. *próbál nevetni* Fáj, ha nevetek. Fáj…
(Utolsó mondatok, bad ending)

Revan: Mi? Már beszéltem veletek? Mit akartam?
Rakata Tanácstag: Ez valamiféle próba, Revan? Valami trükk? A segítségünket kérted, bejutást az Ősök Templomába. Azt állítottad, el akarod pusztítani a Csillagkohót, és voltunk olyan bolondok, hogy hittünk neked. Nem tudtuk, milyen az igazi természeted, és segítettünk neked bejutni. De elárultál minket, Revan! Ahelyett, hogy elpusztítottad volna őseink szörnyű örökségét, rászabadítottad gonoszságát a mit sem sejtő Galaxisra. És most megint itt állsz az Idősek Tanácsa előtt. És mi ismét feltesszük a kérdést: Miért tértél vissza?
Revan: Öhm… be kell jutnom a templomba, hogy elpusztíthassam a Csillagkohót…